Fontos szót ejtenünk a bor helyes tárolásáról. Ez bizony nem humbuk és nem sznob allűr.
A bor élő anyag, ezért érdemes pár szempontot mindenképpen szem előtt tartani. Beszéltünk már arról, hogy a bornak van életgörbéje. Érik, eléri a csúcsát, majd elindul a lejtőn. A helytelen tárolással ez a folyamat radikálisan felgyorsul. Első körben a legfontosabb a hőmérséklet. A bort állandó hűvös helyen érdemes tárolni, kerülve a nagy hőingadozásokat. Panellakóknak a rossz hírem, hogy a vizslatartás mellett a bor hosszabb tárolása is rizikós. Keressük a leghűvösebb helyet.
A „klasszikus” boroshordók 50-100 literes űrtartalommal rendelkeznek. A nagy ászokhordók 1000-5000 literesek is lehetnek. Elterjedtsége miatt fontos még zsót említeni a barrique hordóról, melynek specialitása, hogy 225 literes űrmértékű dongái belül pedig ki vannak égetve, mely lehetővé teszi a kíméletes oxidáción alapuló borkezelést és érlelést, mely sajátos fából eredő aromákat biztosít a bornak. Magyar vonatkozásban pedig említsük meg a gönci hordót, mely űrmértéke régi magyar mértékegység szerint 160 icce, azaz körülbelül 136 liter. Legfőbb ismérve, hogy korábban a híres tokaji aszú és szamorodni borok érlelésére használták. Fontos továbbá, hogy milyen tölgyfából készül a hordó, mivel a fahordós érleléssel a bor gyümölcsös, szőlős (primőr) jegyei, fahordóból származó édesfűszeres és egyéb (szekunder) aromákkal gazdagodnak. Általánosságban elmondhatjuk, hogy a francia tölgy vaníliás jegyeket kölcsönöz a bornak, míg az amerikai tölgy étcsokoládét és kókuszt, míg a magyar zempléni tölgy például pörkölt magvas jegyeket ad a bornak. A boroshordó anyaga kifogásolhatatlan kell legyen, mert különben a bor vallja kárát. Első használat előtt elő kell készíteni egy több menetes forró vizes öblítéssel. A barrique hordók, mint már említettem belül égetett felülettel rendelkeznek, amitől jellegzetes illat-és zamatanyagok oldódnak a borba. Ennek megtartása érdekében a barrique hordókat csak hideg vizes öblítéssel késztik elő.
Üres állapotban is folyamatos karbantartást igényel. Hideg vízzel ki kell mosni, majd ezt a vizet maradéktalanul kiönteni belőle. Ismételni addig, míg tiszta víz nem folyik belőle. Első fejtés (értsd: bortárolás) után ez 3-4, később 2-3 alkalom szükséges körülbelül. A kimosott hordót száradni hagyjuk 2-3 napig. Száradás után kénezzük be és bedugva tartsuk. Amennyiben a kénezés elmarad, a hordó penészedni kezd. A kénezési folyamatot kéthavonta ajánlott elvégezni, mert a kén-dioxid lassan elillan a hordóból. A gondozást, így a kénezést és törölgetést rendszeresen el kell végezni. Amennyiben lehetséges, azt a hordót melyben bort tárolunk mindig csurig kell feltölteni. Ez egyrészt azért fontos, mert a hordó szájnyílásába speciális akonadugót helyeznek, melynek vége beleér a borba a tökéletes zárás érdekében. Másrészt ha bor „félben” van, akkor nagy felületen érintkezik levegővel és öregedése így rohamosan növekszik. Újonnan az akonadugót is szilikondugóval helyettesítik, amivel csökkentik a bor levegő felvételét.
Hogy egy bor mennyi időt tölt fahordóban, az attól függ, hogy a borász milyen stílust álmodott meg az adott bornak. Igaz sokszor egyszerűen a logisztika határozza meg, hogy egy bor mikor kerül lepalackozásra. A hordók használhatóságáról eltérnek a szakmai vélemények. Az biztos, hogy egy új hordó annyira erőteljes faízt ad a bornak, hogy az első letöltésnél jellemzően csak átlag alatti minőségű mustot vagy bort használnak, hogy az vegye el az intenzív aromát. A letöltések számának növekedésével csökken a hordóban pihenő borban a fás jegyek erőssége. Mivel egyes borászok boraik stílusában az erőteljes faízt képzelik el, azok hamar akár másod-, harmadtöltés után is képesek megválni hordóiktól. Mások a hordó szétrepedéséig kitartanak. Nem utolsó szempont a hordók méreg drága ára, melyek akár a több száz ezer forintot is elérhetik.