A borok címkéit vizsgálva a termelő, a bor neve, az alkoholfok és a szőlőfajta mellett majdnem minden bornál találkozunk egy évszámmal is, azaz az évjárattal. A legfontosabb, hogy tudjuk ez az évszám azt jelöli melyik évben szüretelték a szőlőt, nem pedig azt mikor került forgalomba a bor.

Ugyanis reduktív borok zömének kivételével kevés bor kerül ki a piacra abban az évben amikor szüretelték az alapanyagot. Egyes komoly dűlőszelektált borok vagy hordóválogatások bizony akár több évig is pihenhetnek a hordóban és még akár több hónapig palackba letöltve is az adott pincészetnél. Más boroknál mint például a tokaji aszúnál törvény írja elő hogy legalább két évet kell az alapanyagnak hordóban töltenie és további egy évet palackban, mielőtt a polcokra kerül. Az évjárat a magyar bortörvény alapján azon boroknál tüntethető fel ahol az alapanyag legalább 85%-a az adott évjáratból való. Tehát ha nem találjuk az évjáratot egy bor címkéjén valószínűleg évjáratok közötti házasítás történt. Na de milyen következtetéseket szűrhetünk le az évjárat alapján egy bor minőségéről? Ezt nem egyszerű röviden kifejteni.

Annyi bizonyos, hogy könnyű reduktív bort jellemzően csak a legfrissebb évjáratból érdemes vásárolni, mert ezek a borok gyorsan öregednek és akár már egy éves korukra túljutnak a csúcsukon. Ilyenek például a hazai rosé borok többsége, egyes fajtaborok mint például az Irsai Olivér, Cserszegi Fűszeres, Portugieser. Persze ritkán találni üdítő kivételeket, de ez egy jó irányvonal az adott borok esetében.

Bár Magyarország szőlőterülete kicsi és a klíma nagyrészt kontinentális, így az évjáratoknál azt mondhatnánk, országosan tekinthető egységesnek, azok megítélése mégis komplikáltabb. Egyértelműen rossz évjárat sincs tehát, ahogy egyértelműen tökéletes sem. Egyik szőlőfajtának a magas alkohol, másiknak a kemény tanninok, harmadiknak a túl lágy savszerkezet lehet hátránya, és akkor a fajták eltérő klímaigényéről, érzékenységéről még nem is beszéltünk. Íme egy pár mondatos leírása az elmúlt évekről:

2013: általánosan jó évjáratnak mondható. Igaz a márciusban visszatérő tél a frászt hozta a borászokra. Vörösboraink 2012-hez képest kisebb mennyiségben, de közepes jó minőségben készültek. Igazi csúcs vörösök nem készültek az évben. Tokajban hosszú szünet után újra készülhetett aszú.

2012: kevés csapadék nyáron, nagy hőingadozás nyáron. Sok aggódó borász, végül megbízható borok születtek, jó savakkal. Tokajban a hűvös őszi hajnalok hiányában elmaradt az aszúsodás.

2011: a 2010-es esős év után pont ellentétesre sikerült. A kevés csapadék sok borsot tört a borászok orra alá. Jellemzően így savszegény borok születtek, ráadásul kisebb mennyiségben. Tokajban az aszúsodás idén is elmaradt.

2010: sokak szerint régóta az egyik legrosszabb évjárat. Én azért árnyaltabban fogalmaznék. Valóban rengeteg eső esett ebben az évben. Sok helyen a szüret is elmaradt, és borász volt a talpán aki szép vörösborral ki tudott jönni a piacra. De például a friss, savhangúlyos borok ebben az évben voltak a legszebbek, lásd a rosék és könnyű rizlingszilvánik és rajnai rizlingek. Ráadásul 4 év távlatában azt látjuk, hogy egyes száraz tokaji borok igazán komolyan érlelhető komplex borokká értek. Persze aszúsodásra esély sem volt.

2009: Bár elég meleg év volt sokan mai napig az utóbbi idők egyik legjobb évjáratának tartják. A borászoknak persze élni is tudni kell a jó alapanyaggal. Jó ihatóságú, koncentrált vörös és fehérboroknak egyaránt kedvezett. Az aszú nélküli évek 2009-ben kezdődtek. Ugyanis a nagy meleg nem kedvezett a botrytis megjelenésének.

2008: Szepsy István komolynak, szikárnak, összetettnek, ígéretesnek nevezi az évjárat borait. Aki Tokajban aszút készített, jól tette, mert 5 évig Tokajban ezután csak nyomokban volt aszúsodás. A 2007-es sokak által túl meleg évhez képest sokkal szebb vörösborok készültek, melyek egy része még mindig a hordókban pihen. Kíváncsian várjuk mivé értek az évek alatt.

2007: Végletek előzmények nélküli éve, mely nem nagyon hasonlítható máshoz. Délies, lendületes, vastag, érzéki és lágy borok éve. Jó érettség, egészséges alapanyag minden fajtánál. A szüret megfelelő időzítésével sokan komplex, izgalmas borokat tudtak készíteni. A vörös- és fehérborokkal is sok jót tett ez a sivatagiasan száraz év.

2006: Ma már egyértelmű, hogy nagy vörös és komoly fehérborok vonatkozásában is az egyik legelegánsabb évjárat volt az elmúlt évtizedben. Hosszú volt a tél, de csapadék és hőmérséklet tekintetében átlagos. Nehezen induló év volt a 2006-os, és eleinte felét sem ígérte annak, amit végül adott nekünk.

Share This